Mák konfliktusa önmagával…

Mákocska nagyon tiszteli a Nagyfőnököt, Kukut. A világért sem ártana neki, mindig meg akar neki felelni. Hozzám is nagyon kötődik, sokszor úgy csinál, mintha szimbiózisban élnénk: ha kimegyek a szobából, követ, ha átülök a távolabb lévő fotelbe, jön velem. (Rajta vagyunk az ügyön, hogy lazítsunk a „köldökzsinóron”.) Ma Kuku a lépcsőfordulóban pihent, amikor lementem, én átléptem. Az árnyékomként érkező Mák is rohant le a lépcsőn, egyszer csak lefékezett Kuku előtt, megállt, leült. Jobbra-balra nézett, majd rám… Néhány percig így gondolkozott, hogy akkor most mit csináljon: adja fel a követős „játékát” vagy Kuku szundikálását zavarja meg? Olyan aranyos volt, ahogy a számára a legjobb döntést próbálta meghozni.

Posted in Kuku | Leave a comment

Egyévtized margójára…

Én akkor még nem tudtam, de 10 éve megváltozott az életem: megszületett Kuku, az első „igazi” kutyám, akivel együtt csöppentünk bele a segítőkutyák világába. Boldog születésnapot, Kukucskám!

Posted in Kuku | Leave a comment

Mákkal fotókiállításon

Képzeljétek, Mákkal is szerepelünk a NEO Magyar Segítőkutya Közhasznú Egyesület vándor-fotókiállításán! A kilenc plakátból álló tárlatot személyes történetek és a segítőkutyák munkájáról szóló információk színesítik. Igazi csapatmunka volt (pl. grafikák és fordítások elkészítése, akadálymentesítés)!

A kiállítást az egyenlő esélyű hozzáférés szemléletében terveztük meg. A dizájn kialakításakor figyelembe vettük a gyengénlátó személyek igényeit (pl. megfelelő betűtípus használata, nagy kontraszt a betűszín és a háttér között), a további akadálymentesített tartalmak pedig QR-kódokon keresztül érhetők el. A vak érdeklődőknek hanganyagokat készítettünk, melyekben audionarrátor élvezhető és jól értelmezhető módon közvetíti számukra a vizuális üzeneteket, információkat. A megértési nehézséggel élő (pl. értelmileg akadályozott) látogatók is letölthetik a képek alatt olvasható szövegek könnyen érthető változatát.

Könnyen érthető szöveg

Audionarráció

Posted in Kuku | Leave a comment

Egy összeveszés története

Képzeljétek, mit csinált Mák! A kiskutyám Ricsinél, a kiképzőnél nőtt fel, ott szépen beilleszkedett a rendszerbe. Tudta, mi szabad, mi nem. Miután átkerült hozzám, ezerrel pedálozott a kapcsolatépítésen, megpróbálta újra alkotni a szabályokat, és minél kényelmesebb pozíciót szeretett volna kiharcolni magának. Például Ricsinél egyik kutya sem mehet az ágyba – nála nincs kivétel ez ügyben! Így Mák érzékeny lelkének nehéz volt elmagyarázni: nálam is tabu az ágy, kivéve, ha csörög a vekker és én alszom, akkor kétlábon felállhat az ágyra, hogy felébresszen engem. Már minden hang jelzése gyönyörűen ment, az óra csörgése is – egy bizonyos vonalig. A határ az ágyam széle volt: amikor megszólalt a vekker, Mákocska felpattant, megkereste a zajforrást, rohant, majd az ágyam mellett lefékezett. Nem mert továbblépni és megérinteni engem, ott ült hosszú ideig, gondolkozott. Talán abban reménykedett, hogy ha szuggerál a szemével, előbb-utóbb felébredek a nézésétől. A vekker persze bömbölt közben – én meg nyugodtan, mélyen szundikáltam. Így komoly munka volt feloldani Mák gátlását – néha már-már lehetetlen feladatnak bizonyult. Az egyik este, amikor olvastam (nem csörgött semmi), odajött az ágyam széléhez, leült. Ismét hosszú percekig figyelt, a fejét törte. Én nem vettem róla tudomást. Egyszer csak két lábra állt, úgy bújt hozzám, közben félénken „összelapult” és ijedten nézett rám. Gondolom, a leszidást várta, amit nem kapott meg. Csak egy picit megsimogattam, majd kimentem az előtérbe, hogy jöjjön utánam (mindig követ), és azért ne időzzön el túl sok időt az ágyban. Nagy boldogság következett, mindenkinek elújságoltam: sikerült! A gyakorlások során is működött a dolog, amikor kellett, Mák kétlábon állva figyelmeztetett, az arcom nyalogatta és a mancsával megérintett. Büszkén számoltam be arról a kiképzőnek és az ismerőseimnek, hogy Mák milyen becsületes, nem él vissza a helyzettel, napközben se próbálkozik, nem foglalja el az ágyamat. Szóval, nagy volt az öröm. Amíg… az egyik éjjel arra ébredtem, hogy Mák a hasamon alszik. Fogalmam sincs, mennyit feküdt rajtam, álmomban azt nem vettem észre, amikor felmászott rám. A hajnali trauma (és leküldés) után tűnt fel reggel, hogy szétrágta az egyik családtagom nadrágját és zokniját. Legalább az én cuccomon állt volna bosszút a kiscsibész, mert akkor nem kellett volna magyarázkodnom és elvinnem helyette a balhét. Persze hamar megbocsátottunk egymásnak és kibékültünk. Azóta szerencsére Mák előtt is letisztultak a szabályok, és többet nem kísérletezett együttalvással. Én meg újra boldogan dicsekszem vele, hogy milyen ügyes Mákocska… Ti sem ússzátok meg, kedves Olvasók, Nektek is hoztam két képet!

Az első fotón Mák pár hete óvodai programon még a gyerekeknek is megmutatta, hogyan szokott otthon hosszasan, megfontoltan gondolkozni az ágyam és a vekkeróra között. Itt se lépte át a határokat.

Ez pedig néhány napja készült. Íme, a profin ébresztő Mákom!

Posted in Kuku | Leave a comment

Megtört a jég!

Aki ismeri Mákot, tudja, hogy csak úgy árad belőle a jóindulat – nem az elfogultság beszél belőlem. Mindig nagyon szeretne megfelelni mindenkinek: nekem, a kiképzőjének és a külvilágnak. Állandóan azt nézi, mit is tudna tenni annak érdekében, hogy meg legyünk vele elégedve. Amikor beteg volt, akkor sem „panaszkodott”, nehogy véletlenül a terhünkre legyen (ezért kihívás is észrevenni, ha rosszul van). Szóval, lett egy fegyelmezett kutyám, aki mellett könnyen elkényelmesedhet az ember. Nem is Mákra kell figyelni, hanem csak arra, nehogy ott „felejtsük” valahol, hiszen annyira igyekszik észrevehetetlenné tenni magát. A gyerekek órákon át tudják simogatni úgy, hogy meg sem moccan. Nemegyszer kérdezték meg tőlem, hogy plüss kutya-e? Azt hiszem, a barátaim közül sokan „irigyelnek”, hogy ilyen csodálatos kutyám van. Sokszor szoktam viccelődni azzal, hogy Mák szakmát tévesztett, inkább terápiás kutyának született, mint hallássérült-segítőnek. Félreértés ne essék, kommunikációs helyzetekben nekem is nagyon fontos Mák nyugodtsága, hiszen a figyelemmegosztásom elég pocsék: nem tudok egyszerre Mákra és a beszélőre nézni, koncentrálni (a beszélgetések során erősen támaszkodom a szájról olvasásra).

Én is úgy érzem és nagyon értékelem, hogy egy ennyire könnyen kezelhető, érzékeny lelkű kutya gazdája lehetek. Csak egy bökkenő volt: a hangok jelzéséhez pont arra van szükség, hogy a kutya merje felrúgni a szabályokat, önállóan dönteni és kezdeményezni (hiszen ebben az esetben a hallássérülésemből kifolyólag én nem tudom kiadni Máknak az utasítást, hogy „drágám, csörög a vekker, kérlek, jelezd nekem”, hanem a neki kell elindulnia magától a zajforrás irányába). Nos, Mákocskám a világért sem akart a szabályoknak ellentmondani, hanem inkább arra törekedett, hogy maximálisan betartsa azokat.  Megtanulta például, hogy az ágyba nem mehet be, így az ő érzékeny lelkének komoly gondot okozott, hogy akkor is figyelmeztessen engem, miközben alszom, hiszen az ágy kizárólag a kétlábúaké. Sokat agyalt azon is, mit csináljon, ha pont akkor csöngetnek, amikor arra kértem, hogy feküdjön le. Most akkor maradjak helyben vagy álljak fel? Ez itt a kérdés…” Amikor hosszabb időre, napokra „kölcsönkaptam” a kiképzőtől, végre leesett neki: nálunk az a szabály, hogy akkor fel KELL rúgnia a szabályokat, amikor zajjelzésről van szó! Az őszi szünetben (egyetemen dolgozom) a csengő, a karácsonyi ünnepek alatt pedig mobil telefon és az ébresztőóra jelzését tanulta meg. Rájött, hogy az én esetemben nem csupán „játékról” van szó, hanem nagyon fontos feladatról. Még ivás vagy alvás közben is szalad hozzám figyelmeztetni, ha valami zajos dolog történik. Olyan büszke vagyok rá, hogy értem még a saját gátlásain is túllépett! Lehet, hogy a képzés hátralévő részében „csupán” önbizalom-növelésre lenne szüksége Mákocskának? Ugyanakkor nincs egyszerű dolga, mert nekem ebben Kuku a mérce (róla itt láthatók videók).

A 2016-ot közösen zártuk le, a Szilvesztert az egész család együtt töltötte – vagyis Kuku és Mák is velünk „bulizott”. Szerencsére Kuku is kiváló egészségnek örvend. Boldog Újévet mindenkinek!

Mák esetében csak nemrég stabilizálódott a hangok jelzése, így arról még nem tudok képeket mutatni. Ígérem, hamarosan pótlom, de addig remélem, beéritek azokról a helyzetekről készült fotókkal, amikor hatalmas segítség Mák végtelen türelme…

Előadás tartása közben csupán a saját beszédemre kell figyelnem (pl. kiejtés, fogalmazás), Mákocskára nem…

Megnyugtat a biztos tudat, hogy érzékenyítő tréning közben se kell félbeszakítanom a mondanivalómat vagy a gyerekeket, azért, hogy „ellenőrizzem” Mákot.

Ha gyerekhad közelít meg minket, tudok válaszolni a kérdéseikre, mert Mák nem csinál mást, mint csak mozdulatlanul „simogattatja” magát. 

Jó érzés, hogy a kutyám nem lép meg, miközben másokkal beszélgetek, akkor se, ha váratlan esemény éri őt. Egy étteremben a székemről véletlenül Mákra esett a kabátom. Ő nem állt fel a helyben maradásból, hanem türelmesen várt, míg befejezem a társalgást és észreveszem, hogy mi történt. 

Az Auchanban a karácsony előtti csúcsforgalom ellenére Mák egésznap nyugodtan feküdt, míg én tettem a dolgomat az Egyesület pultjánál (pl. szórólap-osztogatás).

Posted in Kuku | Leave a comment

Mák élő adásban

Ricsi és Mák az M1 stúdiójában élő adásban celEBkedett, Máknak ez volt az első komoly szereplése, nagyon büszke voltam rá! Ricsi Imre Balázzsal beszélgetett a Kuku és barátai mesekönyv audionarrált változatáról.

A videó szöveges kivonatát ezen a linken tudják elolvasni a hallássérült érdeklődők. Az eredeti riport pedig itt található.

Posted in Kuku | Leave a comment

Sok szeretettel kívánunk Mák fényképével Boldog Karácsonyt és Újévet!

Eszter, Kuku, Mák

Posted in Kuku | Leave a comment

Mák kétlaki élete

Az elmúlt időszakban Mák kétlaki kutya lett, én magam meg a mindennapokban is kétkutyás gazda, Kuku kutyám pedig kapott esetenként egy „kistestvért”. A kora nyári, nyíregyházi kirándulásunk óta nem volt megállás, Balatonon három hetet nyaralt velünk Mák, utána sokszor tettem fel a kiképzőnknek a kérdést: „Ricsi, mikor adod „kölcsön” legközelebb Mákot?”

Szinte minden hónapnak úgy kezdtem neki, hogy a beosztásunk alapján időpont-javaslatokkal (pl. hosszú hétvége) bombáztam Ricsit, hogy mikor hozhatnám el újra Mákocskát. Évvégén fog végérvényesen hozzánk költözni, addig kiképzőnél okosodik.

Kuku hozzáállása Mákhoz érdekes. Viszonyuk talán a környezettől függ a leginkább. Sokan hajlamosak sajnálni Kukut, hogy Mák felbukkant az életünkben. Ezt Kuku megérzi, és akkor megrémül. Mák is elkezd stresszelni ekkor, mert ő nagyon szeretne megfelelni ezeknek az embereknek, Kukunak és persze főleg nekem.

Amikor hármasban vagyunk, illetve olyan társaságban, ahol maximálisan elfogadják Mák jelenlétét, Kuku is nyugodt, sőt Mák is, és én is. Ekkor Kuku is csak a jó oldalt látja ebben a helyzetben, játszótársként tekint Mákra. Ilyenkor mindannyian felszabadultak és boldogak vagyunk! Elvégre Mákot azért is kezdtük el kiképezni, hogy Kuku dolgát megkönnyítse, hiszen 9,5 éves korára egyre gyakrabban fárad el a munkájában. Attól még, hogy Mák is a kutyám lett, aktív és vidám nyugdíjas évek várnak Kukura. Szóval, örüljetek Ti is velünk! 🙂

Posted in Kuku | Leave a comment

CelEBbel találkoztunk

Mák – szó szerint – Osvárt Andrea lábai előtt hevert… 🙂

Posted in Kuku | Leave a comment

Kuku és barátai a látássérültekért

Segíts, hogy Kuku történetét a látássérültek is megismerhessék!

Szeretnénk, ha a vakok és a gyengénlátók is ingyenesen meghallgathatnák a Kuku és barátai – Ismerjük meg közösen a segítőkutyák világát! című mesekönyvet. Ezzel a könyvvel a látássérült gyermekek és szüleik is átélhetik az állatok és a mese jótékony hatását. A céljaink megvalósítása érdekében adománygyűjtő felületet hoztunk létre, ahol támogathatod a munkánkat.

A nagy sikernek örvendő, színes rajzokkal teli mesekönyv bemutatja a vakvezető-, hallás-, mozgássérült és autista segítő és terápiás kutyák világát, illetve fogyatékossággal élő gazdáik mindennapjait – Kuku, a hangjelző kutya szemszögéből.

A Kuku és barátai hangoskönyv ötletét az adta, hogy a közelmúltban több gyengénlátó illetve vak személy, és velük foglalkozó szervezet keresett meg minket, hogy szívesen megismernék a mesekönyvet.

A képek leírása és a szövegek felolvasása látássérülteknek, vagy hallássérülteknek a filmek feliratozása ugyanolyan nagy segítség az önálló boldoguláshoz, mint a mozgássérült sorstársainknak a fizikai akadálymentesítés (pl. rámpa).

A tervezett hangoskönyvben nem csupán a mese szövege hallgatható, Jobbágy Bernadett narrátor azt is elmeséli, hogy mi látható a képeken. Simon Tibor grafikus színes rajzai Detti hangján kelnek életre.

A Kuku és barátai mesekönyv elkészítését a szerző személyes tapasztalatai motiválták. Loványi Eszter hallássérülten született. Mindennapjait kilenc éve egy hangjelző kutya, Kuku könnyíti meg. Szabadidejében önkéntesként dolgozik a NEO Magyar Segítőkutya Egyesületnél.

A mesekönyv többi karakterét is valóságos kutya-gazda párosok ihlették, és a munkában is látássérültek, Gál Enikő és Mészáros Gabriella segítenek nekünk a véleményük megosztásával. Szemit, Gabi kutyáját – Kukuhoz hasonlóan – az Egyesületünk képezte ki. Szemi segíti a kerekesszékkel közlekedő mozgás- és látássérült gazdája mindennapjait. Gál Enikő története is különleges, ő is szerepel Bors nevű vakvezető kutyájával a könyvben.

A nyomtatott könyv már nagyon népszerű, ezért szeretnénk a látássérültek számára is elérhetővé tenni. Segíts Te is, hogy a látássérült gyermekek és felnőttek is átélhessék a mese örömét! Ezen a linken egy perc alatt megteheted! Köszönjük!

Posted in Kuku | Leave a comment