– Kuku, megjöttünk! Hol vagy, Kuku? Kuku!
Emlékszem, hogy torkomban dobogott a szívem, amikor nem találtam sehol Kukut, és hirtelen megláttam, hogy mozdulatlanul fekszik a lakás egyik sarkában, hiába szólítgatom. Az is átfutott az agyamon, hogy nagy baj történt. Gyorsan odaszaladtam hozzá. – Kuku, mi van Veled? Ébredj fel! – kiabáltam neki rémülten. Ebben a pillanatban szegény Kuku összerezzent és kinyitotta a szemét. Én akkor megkönnyebbülten lélegeztem fel, de belém hasított a felismerés: Kuku most már tényleg nem hall jól. Láthatóan váratlanul érte, hogy ott állok mellette.
Ez az eset mindkettőnk számára választóvonal volt. Korábban is sejtettem, hogy a közel 14 éves Kuku hallása romlik, de ebben a pillanatban minden remény elillant, hogy hátha csak egy kis szétszórtság vagy fáradtság az oka annak, hogy lassabban reagál dolgokra. Hát, az én édes Kiskutyám, aki arra szánta az életét, hogy nekem jelezze a hangokat és a körülöttünk zajló eseményeket, hasonló cipőbe került, mint én. Szerencsére Kuku ezen kívül – a korához képest – jó erőnlétnek örvend, de azért eléggé zavarhatja őt ez a szituáció. Mintha azon az estén Kuku is rádöbbent volna, hogy valami nem stimmel a hallásával, mert azóta megváltozott a viselkedése. Hasonló szokásokat vettem észre rajta, mint amiket magamon. Például mindig úgy helyezkedik el, hogy belássa az egész szobát, vagy ha elmegyünk otthonról, szorosan a bejáratnak támaszkodva fekszik le, hogy biztosan érzékelje a testével, ha visszaértünk és kinyitjuk az ajtót. Kuku tekintete még élénkebb lett, mint valaha: mindent követni akar a szemével, nehogy valamiről lemaradjon. A feladatait átadta Máknak, aki boldogan és felelősségtudatosan követi Kukut a pályán. Úgy érzem, hogy az Kuku számára a legnagyobb megnyugvás, hogy Máknak köszönhetően engem biztonságban tudhat. Drága Kuku, úgy látszik, hogy eljött az az idő, hogy én – Mák és a családom segítségével – figyelmeztetlek Téged, ha történik valami. Igyekszem ugyanolyan jó segítőtárs lenni, mint amilyen Te voltál nekem. Együtt megoldunk mindent! Ígérem, óvatosan fogok Hozzád közeledni, hogy ne ijesszelek meg. Külön szólok Neked, ha előveszek finomságot a szekrényből és nem hallod meg a jutalomfalat zacskójának a csörgését. Csak egy a lényeg: még sokáig együtt lehessünk, jó egészségben!